A kifejezhetetlen csalódás

Egész éjjel sírtam volna,ha Kris és Dia nem jön utánam.Hangosan trappolva a lépcsőn igyekeztek hozzám,miközben aggódva kérdezgették egymást rólam.Tovább sírtam.Anyám ugyan azt mondta,a könnyek nem oldalak meg semmit,én azért is sírtam.Hisz a csalódottságomat és a fájdalmaim is kitudtam velük fejezni.Nem szerettem sírni,mert másnapra feldagad tőle a szemem,és akkor borzalmasan nézek ki...A magassarkúmat ledobtam az ágyam előtt,és magamra húztam a takaróm,arcomat eltakartam vele,és többször is beletöröltem.Leírhatatlan a csalódás,és düh,amit éreztem ekkor.Elisa idegesítő viselkedése csak még rontana a helyzetemen,és teljesen kifordulnék magamból.Nem nagyon vágytam senki társaságára,de a lányokat mégsem koptathatom le...Az ajtó egy kisebb nyikorgással kinyílt,és Kris meg Dia dugta be rajta a fejét.

-Bejöhetünk?-kérdezte félénken Kris.Nem válaszoltam,csak egy aprót bólintottam.Gyorsan beslisszantak az ajtón,becsukva maguk mögött azt.

-Most normális esetben azt kérdezném,hogy minden rendben-e,de ezt most hanyagolom.-mondta Dia,és leült az ágyam szélére.Kris is követte a példáját.Halk lépteket hallottunk a folyosó felől,egy kisebb civakodással cifrázva.Aztán kopogtak.

-Mia.-hallottam Clyde hangját az ajtó másik oldaláról.-Kérlek..-kezdett bele,de én nem hagytam hogy folytassa.

-Tűnj el...-mondtam halkan,de azért hogy ő is hallja.

-Ne csináld ezt.-ezek szerint Claude is vele van..remek.

-Te is.Menjetek,rendezzetek utca ringet.-szipogtam,miközben elutasítottam őket.Hallottam a lemondó sóhajtásukat.

-Már apától megkaptuk.Légyszíves...-nem adták fel.

-De apádat nm bántottátok meg,úgy mint engem.-sóhajtottam,de még mindig dühös voltam.

-Tudjuk,hogy amit tettünk hülyeség volt..-kérlelt tovább Claude.

-Nem fogjátok fel,hogy nem akar titeket látni?-lépett a védelmembe Kris.Ismét fáradtan felsóhajtott a két srác.

-Jó,ha nem akarsz minket látni,csak mondd meg és felszívódunk.Nem akarunk neked rosszat...-mondták végül,és hallottam hogy előtte még tanácskoztak.

-Nem akarlak titeket látni.-mondtam végül hosszas hezitálás után.-És már megtettétek.Azzal,hogy egymásnak ugrottatok.És most viszlát.-mondtam,és ezzel kijelentettem,hogy erre már nem kérek választ.

-Akkor csá.-hallottam még Claude hangját,ahogy elköszön Clydetól.Vagyis,reméltem,hog tőle köszön el így,mivel hallottam még,ahogy az Elam gyerek is elköszön ugyanígy.De az utóbbi nem megy el,csak az ajtómnak dőlve leül,és magát ócsárolja,hogy mekkora egy hülye barom..És az is.Nem érdekel.PEdig lett volna esélye,akár mindkettőnek.Persze nem úgy,hogy egyszerre mindkettővel jártam volna.Az nem az én műfajom...Fájt amit tettek.Nagyon is.Ezután a lányok már csak csendben ültek az ágyamon.Ezek szerint a Claude gyerek hamar feladta.Nem is baj.Hisz ezt kértem.De Clyde nem távozott...Miért?