A kezdeti örömök

A minap,egy levelet kaptam ismeretlen feladótól.Mivel érdekelt,hogy mit rejt a boríték,persze,hogy felnyitottam.A következő sorokat olvastam:

"Tisztelt Amelia Shaw!

Kérem önt,hogy költözzön a  Elam-kastélyba,hiszen a halhatatlanok fenyegetnek minket.Ha elfogadja meghívásunkat,a következő hét első napján várjuk önt és még rengeteg fajtársát,valamint a vámpírokat a kastély bejárata előtt.Az érkezés után szíveskedjék elfoglalni szobáját,melynek számát a bejelentkezés után kapja meg.Ezt követően pedig egy kisebb partyval ünnepeljük meg a vérfarkasok és vámpírok gyülekezetét.A további programok a kastélyban vehetőek át.

Az Elam-família"

Amikor elovastam a sorokat,és rádöbbentem hogy a Elam-kastélyba költözünk,egyszerűen nem lehetett lecsitítani.Visítottam örömömben,amit egy kis ugrálással is kevertem.Kris és Dia megoldották.Kris lefogott,Dia pedig beragasztotta a számat.Persze nem hittem el,azt hittem,csak viccel,amikor megláttam Diannat kezében a ragasztóval.De tényleg megtette.Ezután már azt hittem megkötöznek,és bedobnak egy üres szobába...Azért így visszagondolva,jó vicc volt.Leültettek a kanapéra,persze nem mehettek el mellőlem,mert kötelet már nem találtak,hogy egy székhez kötözzenek.Egy ideig még fogták a karomat,majd kirántottam,és letéptem a számról a ragasztószalagot.

-Azt hiszitek ez vicces volt?-rivalltam rájuk vigyorogva.

-Mia.-kezdte Kris.-Megsüketülünk a sikitozásodtól.-forgatta meg a szemeit,és még a biztonság kedvéért ismét letakarta a fülét,hátha újra rázendítek.

-Talán ti nem örültök?-fordultam feléjük fura arrcal.

-De igen,de ez már túlzás...-mondta halkan Dia.Felsóhajtottam.

-Jó,jó abbahagyom.De ti meg ígérjétek meg,hogy nem csináltok ilyet többé!-vigorogtam rájuk,miközben fenyegtően ráztam a mutatóujjam.Csak vigyorogtak mint a kisangyalok,de nem válaszoltak.-Hallgatás beleegyezés.-vontam meg mosolyogva a vállam.-Nem mentek pakolni?

-Igen,igen.-pattantak fel mindketten,egyszerre helyeselve.Amikor becsukták maguk mögött az ajtót,még hallottam,ahogyan kifecsegik ezt az eseményt,és elmennek a saját szobájukba.Mindketten úgy tudják,hogy én is most pakolok össze,de amint elolvastam a levelet a bőrödnöm az ágy alá rejtettem.Fáradtan dobtam le magam az ágyamra,és mélyen szívtam magamba a levegőt,majd fújtam is ki.Ahogy ott gondolkoztam magamban,hirtelen megrémültem,amint leesett a családnév.Megrémített arccal ültem fel az ágyamban.A nyolcadikos pasim lenne Mr.Elam fia? Ez a kérdés megrettentett,és nem tudtam mihez tévő legyek.Az expasim egy "kastélyban" fog lakni velem.És a csajok nem tudnak Clyderól..Húzós lesz.Fontos megemlítenem Clyderól,hogy az általános legmenőbb pasija volt.Én meg egy nyálatcsöpögtető kislány,aki mindenhova követte.Aztán egy napon meg járni kezdtünk.Furcsa.Szerintem csak azért,hogy megharaphasson...hetedikes koromban váltam először vérfarkassá.Tehát Clyde változtatott át.Eddig érted?Igen?Akkor jó.Nem?Akkor olvasd el mégegyszer!Apám is vérfarkas volt,az Elam-VF Egyesület alelnöke.Anyám egyszerű nő,akit elfogadtak maguk mellé a vérfarkasok.Először elég mutáns kölyök voltam.Ám apám egy furcsa szert hozott az Elam rezindeciából,és ezáltal normális gyerekké váltam.13 éves koromig.Clyde minden olyanra megtanított,amit most és a jövőben tudnom kellhet.Hiszen ő már elég idős volt nyolcadikban is.(Sokat bukott)

Szóóval már előre látom,hogy ez érdekes lesz...Aztán kopogtattak az ajtómon.Gyorsan odaléptem,és kinyitottam.

-Miss Shaw?-kérdezte egy nő.Ahogyan végignéztem rajta,egy kicsit teltebb volt,rövid kusza,vöröses és megjegyzem zsíros hajjal,kis kötényben,ami elég mocskos volt.Arca ápolatlan,tele pattanásokkal,és kinövésekkel?!Összenyomottnak tűnt az arca,mint egy mopszé.

-Igen.-bólintottam végül,és még egyszer végignéztem rajta.

-Nem ismer meg?-kérdezte elég undok hangnemben.Mintha hallottam volna ezt már.Amikor látta,hogy nem nagyon rémlik ki lehet ő,unottan felsóhajtottam.-Mrs.Chatem..A vékony nő.Szőke,festett hajjal a 2.-ról.

-Á igen!Mrs Chatem!Hogy..megváltozott.-próbáltam bókolni.Hogy megmondjam,nem nagyon csíptük egymás a nénikével,és az érzés kölcsönös volt.

-Nehogy azt hidd,hogy te szebb vagy!-pöfékelte az arcomba a cigije füstjét.Ekkor eltűnt az arcomról a vigyor,és idegesen a hajamba túrtam.Nem akartam megbántani egy "Mit akarsz már?" kérdéssel,így csak figyeltem.

-Ezt a repeción találták.A tied.És hallom elköltözöl.

-Köszönöm.-vettem át a csomagot.-Igen,elköltözöm.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Akkor a soha viszont nem látásra.-mondta és elcsoszogott a papucsábal.Egy grimasszal az arcomon csuktam be az ajtót,és a kanapéra lehuppanva elolvastam a csomagra aggatott cetlit.

A legszebbnek. Ahogy ezt elolvastam felnevettem,és megszólaltam,leginkább magamnak.

-Akkor ez eltévedt!-nekiláttam a szétcincálásának.-Bár azért,jobb kezekben vagy,mint Mrs Chatemnél.-suttogtam neki vigyorogva.Ahogy lekerült róla a csomagolópapír egy bonbon doboza látszódott.Elmosolyodtam és bekaptam egy kisebb bonbont.Azért érdekelne a titokzatos lovagom neve is...De egyszer csak kiderül,nem?